Mindig is szerettem naplót írni, bár sosem voltam rendszeres benne, most meg már tényleg hónapok kimaradnak, és csak akkor írok ha a, nagy baj van b, annyira rendben van minden, hogy muszáj megőriznem az érzést az utókor, de legalábbis magam számára a későbbiekben.
De most elhatároztam, hogy ha tényleg kiderül, hogy Candidám van, akkor kezdek egy blogot, hogy valami az úton tartson végig és ne adjam fel, mert ezt most nem lehet. Bármit megtennék azért, hogy jobb legyen a hasam. De ez nem azt jelenti, hogy néha nem fogok csokiért sírni, vagy hallgatni az ördögre a vállamon, hogy egy csooki csak nemárt.. :S
De most nem lehet. Ezt végigcsinálom. És ezért is írom ezt most. Inkább magamnak mint mástnak. Már csak azért is, mert már most túl terjengős ahhoz, hogy mások számára élvezeti értéke legyen. Bár titokban persze azért örülnék, ha élveznék. 🙂 De mivel naplónak használom, és ömlengeni vagy nyavalyogni fogok, így mégiscsak úgy gondolom, hogy a fő funkciója az hogy betartsam a diétát.
Holnap kezdek. Kemény lesz, de mindent meg tudok csinálni, amit igazán akarok. Never give up, never surrender..főleg nem egy gomba miatt ceehh 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: